Tisztelt Lentulai Krisztián!
A Facebookon megjelent hirdetésemet ön 2021. szeptember 21-én így kommentálta: „Akkor miért a bojlerszerelőt tettétek ide?” Ha egy „átlagos” Facebook-felhasználó kommentárját olvastam volna, figyelmen kívül hagyom vagy törlöm, azonban láttam, hogy ön a Karc Fm főszerkesztő-helyettese, ezért írom le a gondolataimat.
Amikor az 1990-es években a médiát tanultam és médiumoknál dolgoztam, akkor úgy láttam, az az értékrend, hogy vitatkozni lehet, vitatni is szabad dolgokat, de emberi méltóságot sajtómunkásként nem sértünk meg.
Egy közéleti személyiség nemrég megjegyzést tett egy másik személy külsejére, amin az érintett pártja joggal felháborodott, és a megjegyzést tevő gyorsan elnézést is kért.
Azt nem tudtam értelmezni, hogy ön miért használt többes számot a kommentárjában, a hirdetést és annak szövegét én készítettem, de sokkal inkább az érdekel, hogy a külsőm vagy a szaktudásom zavarja-e önt, esetleg mindkettő.
A külső az én dolgom. Nem lehet mindenkinek szimpatikus, viszont a XXI. században talán már túlléphetnénk ezen a témán, hogy ki alacsony, ki magas, ki milyen testalkatú, hogyan öltözködik. Értem, ha ez valakinek nehezen megy, de azzal neki van dolga.
A tudásomat kétségbe lehet vonni, bár ami a honlapomon szerepel, az valós, nem kontárkodom olyan témákban, amelyek nem a szakterületeim, amelyekhez nem értek. Nem gyorstalpalón szereztem a végzettségeimet és a 20 év tapasztalatomat. Sajnos nem tudok önnél bojlerjavítást vállalni, abban az ügyben más fórumon érdeklődjön. Arra vannak tippjeim, hogy miért ír valaki ilyen stílusú kommentárt, de mivel csak információmorzsák állnak rendelkezésemre, így nem teljes még a kép számomra.
Áll mögöttem több mint 15 év tanári múlt, ahol törekedtem arra, hogy senkit ne bántsanak azért, hogy néz ki, milyen származású, milyen kisebbségi csoporthoz tartozik – erről írtam egy másik blogbejegyzésemben a néhány hete öngyilkosságot elkövető kamaszfiú esetével kapcsolatban.
Már kinőttem azt a kort, amikor érzékenyen érintett, ha bántottak, viszont a mai napig küzdök és gyakran felszólalok a sértő megjegyzésekkel szemben. Magyarországon nagyon magas az öngyilkosságok száma, és nagyon sokakat megaláznak, megsértenek az iskolában, a munkahelyükön, a családjukban vagy más kapcsolataikban. Amikor hozzám eljön egy pár, házaspár, vagy csak egyikük, és kiderül, hogy verbális vagy testi bántalmazás történt, akkor ott nekem is tennem kell lépéseket. Kezelni kell az okokat, a feszültségeket, megoldásokat kell keresnünk. Tudom, a közösségi média más, ott megy az anyázás, egymás sárba tiprása, de azért nekem ezzel nem kell egyetértenem.
Nem hallgatom az önök rádiójának műsorát, és nem tudom, milyen értékek mentén szólalnak meg, csak remélhetem, hogy az emberi méltóságot tiszteletben tartják. Amibe beletartozik többek között egymás külsejének elfogadása, egymás munkájának és tudásának, véleményének a tisztelete.
Coachként, mediátorként, trénerként, kommunikációs szakemberként és családrendszer terapeuta-jelöltként én ezt képviselem. Nem tudnék olyan munkát elvállalni, ahol ezt az értékrendet ne alkalmazhatnám.
Miután válaszoltam, hogy nem fogom törölni a kommentárját, és kiírtam, hogy ki ön, ezt írta: „aki magánemberként nyilvánult meg, egy oldalon, amely hirdeti magáról, hogy mennyire megnyerő és jó.” Ez olyan tartalmas mondat, amire azt szoktam mondani: egy analitikus évekig tudna ezen dolgozni… Kommentárban csak annyit válaszoltam: „együttérzek önnel”.
Sok sikert kívánok önmaga boldogságának megtalálásához!
Szabó Tibor
tibtib.hu