Összeírtam, hogy mitől félnek sokan, így akár Te is, mi az, ami megakadályoz abban, hogy coachingba, terápiába vagy mediációba menj.
Sokan tartanak attól, hogy a coachuk, a terapeutájuk, a mediátoruk előtt sírni kell. Pedig nincs sem ilyen szabály, sem ilyen elvárás. Tapasztalataim szerint a női ügyfeleim négyötöde legalább egyszer egy folyamatban elsírja magát, férfiaknak maximum egyötöde.
A sírás néhány előnye:
- megkönnyebbül a lelked,
- megtapasztalod, hogy erős vagy (igen, aki mer sírni, az nem gyenge, mint ahogy gyerekkorodban tanították valószínűleg, főleg a fiúknak, hanem erős, bátor dolog, mert felvállalja önmagát és az érzéseit),
- tisztul a tested, méregtelenítesz.
Szóval nincs olyan elvárás, hogy sírnod kell, és a coaching, a terápia vagy a mediáció sikere sem múlik ezen. Kapaszkodj meg: időnként még nevetni is szoktunk azokkal, akik hozzám járnak! 
Ha én ítélkeznék, negatív gondolatok jutnának eszembe arról, amit az ügyfeleim megosztanak velem, akkor szögre akaszthatnám a hivatásomat. (Ha olyan coachhoz, terapeutához, mediátorhoz kerülsz valaha is, aki valamit nem tud Benned elfogadni, azonnal állj fel!) Pont az egyik ok, amiért fontos, hogy a coachok, terapeuták és mediátorok alapos önismerettel rendelkezzenek. Mert aki szembenézett már a saját életének a gyengeségeivel, a kudarcaival, az jó eséllyel nem fog ítélkezni mások felett, hanem elfogadó és empatikus lesz.
Nekem egészen más gondolataim és érzéseim vannak, amikor az ügyfeleim megosztanak velem valamit, amiről azt feltételezik, hogy elítélem őket. De hogy mik ezek, azt nem írom itt meg, majd megtudod, ha eljössz hozzám.