Hónapok óta emberek arról győzködik egymást, hogy oltassák be magukat, mások meg ennek az ellenkezőjéről. Vannak hasonló témák: együnk-e húst, vagy sem, gyűjtsük-e szelektíven a szemetet, autóval vagy kerékpárral közlekedjünk?
Nézzük meg ezt a témát másként!
Akik felvették a védőoltást (évtizedek óta használjuk ezt a fordulatot a magyar nyelvben, így én is ezt teszem, de akinek a „nyelvújítás” tetszik, azoknak: akik „oltakoztak”), szóval akik be vannak oltva, ők részben úgy gondolják, hogy az oltás védettséget ad, és ha még többen be lennének oltva, akkor elérnénk az úgynevezett nyájimmunitást – ezt kutatók tapasztalatok alapján állítják.
Mivel az emberiség nem fogadta meg azt a korábbi évszázados gyakorlatot: ha járvány van, karantént kell elrendelni, így tömegek és áruk utaztak továbbra is, ezért szinte mindenhová eljutott a koronavírus, ami új mutánsokat „fejlesztett ki” magából.
Igen, voltak, akiknek nem ártott, másokat kicsit megviselt, de sokan hetekig ágyba kerültek, kórházba, lélegeztetőgépre, vagy meghaltak… Az szomorú, hogy akadnak, akik tagadják a vírus létét, pláne hatásait. Attól, mert nem láttam vegánt, még vannak, akik nem fogyasztanak állati eredetű élelmiszert. Attól, mert nem találkoztam afroamerikai vagy pápua emberrel, még léteznek. Nálunk pedig több mint 30 ezren haltak meg a koronavírus miatt.
Elkezdeni győzködni azonban bárkit is, hogy oltassa be magát, szinte felesleges, ráadásul inkább az ellenkezőjét érjük el vele. Durva párhuzam: beszélhetünk az alkoholistához, hogy ne igyon, a drogosnak, hogy hagyjon fel a kábítószerekkel, vagy megjátssza, hogy felhagyott kis időre velük, vagy titkolja, de nem ez fog segíteni.
Esetünkben részben nem tudjuk, miért nem akarják az oltást felvenni, és ezt gyakran nem kérdezik meg tőlük. Félnek a tűszúrástól? Félnek a vakcinák hatásától? Összeesküvés-elméletektől tartanak? Bármi is legyen az indoka, az visszatarja őket. Ha arra gondolunk, hogy a mi életünkben is lehet olyan témát találni, amire kategórikusan nemet mondanánk, talán felhagynánk azzal, hogy mindenáron lenyomjuk a másik torkán a döntésének a megváltoztatását. Újabb kemény párhuzam: megennéd a csótányt roston sütve, csak hogy kevesebb marhát termeljenek a világban?
Sokkal hatásosabb lehet, ha elmondjuk neki, miért lenne fontos nekünk, hogy felvegye az oltást: például mert szeretjük őt, aggódunk érte, úgy gondoljuk, hogy ha be lenne oltva, csökkenne a fertőzések száma, kevésbé terjedne a járvány, lehet, hogy őt nem viselné meg a vírus annyira, mint bennünket, ha elkapnánk pont tőle.
Tehát tudjuk meg, miért ellenzi az oltást! Azonban ha számonkérő stílusban kérdezzük meg, az igazi választ nemigen kapjuk meg. Azután értsük meg a fenntartásait! Fogadjuk el, hogy másként gondolkodik! Ha elfogadjuk a másik embert, legyen az barát, családtag, munkatárs, szomszéd, bárki egyenrangú félnek, akkor higgadtan is meg tudjuk beszélni, hogy mit gondolunk a témáról. Van, aki egyáltalán nem fél a vírustól, hiszen láthatatlan számunkra, és ő még nem találkozott senkivel, aki megfertőződött, beteg lett volna. Vagy találkozott, csak nem tud róla. Sokan régen nem hitték el, hogy léteznek nem fehérbőrű emberek, hiszen nem láttak például feketéket, mára azért ez már megváltozott szerencsére.
Ha elfogadtuk őt egyenrangú félnek, akkor egyenrangúan mi is elmondhatjuk, mitől félünk: egy újabb hullámtól, az újabb bezártságtól, önmagunk, családunk, barátaink vagy mások, különösen az idősek és a betegek elvesztésétől.
Ez olyan, mint a viták az emberi kapcsolatokban: a változást rendszeresen a másiktól várjuk el. „Majd ha ő megváltozik…! Majd ha ő feladja az ostoba álláspontját! Majd ha már nem lesz olyan makacs, akkor én is másként állok hozzá!” A változást mi magunk tudjuk elkezdeni.
Egyébként az oltást ellenzőktől egy érvet, amit igazán el tudok fogadni, mert magam is így gondolom, ritkán hallom: nincs az orvostudománynak komoly tapasztalata erről a vírusról. Senki nem tudja, lesznek-e évekre, évtizedekre ható következményei az oltásnak. Viszont! Azt sem tudni, hogy a betegségen átesettekre hogyan hat sok idő után. Gondoljunk arra, hogyan férfiasodtak el külső jellemzőikben az ndk-s sportolónők bizonyos szerektől, vagy hormonoktól hogyan változtak meg emberek.
Nagy próbatétel a vírus tehát mindannyiunknak, ahol meg tudjuk azt tanulni, hogy mi a fontosabb: az én igazságom vagy a kettőnk normális emberi viszonya? Mert a viták egy adott szinten gyakran erről szólnak.
Meghallgatni, megérteni és elfogadni egymást. Ez minden emberi kommunikáció és kapcsolat kulcselemei közé tartozik. Megtanulhatjuk ezt az új szemléletmódot, még ha nehezünkre esik is. Vagy inkább haragudjunk egymásra, mert nem védtek meg bennünket a vírus következményeitől? Essünk egymásnak?
Inkább meghallgatni, megérteni és elfogadni egymást. Emberibb.