Ha olvastad vagy láttad a regényt, filmet, amire a blogbejegyzésem címe utal, akkor már egy kis előnnyel indulsz, de ha nem, akkor is meg fogod érteni, miről írok. (Ha még nem láttad a filmet, vagy nem olvastad a könyvet, szólok, leírom röviden a cselekményt – spoilernek mondják mostanában.)
Az egyetemista lány véletlen során találkozik az álompasival, aki meg akarja őt szerezni. A férfi már az elején figyelmeztetni és óvni akarja a nőt saját magától, de nem tudnak ellenállni a kölcsönös vonzerőnek. A lány még szűz, tele kételyekkel, önbizalomhiánnyal, így akár kapóra is jöhet neki, hogy egy sikeres, belevaló férfi elragadja magával.
A férfinak komoly kötődési problémái vannak: vágyik a lányra, de csak úgy, ahogy az neki jó. Korábban ő kamaszként egy idősebb nő „alávetettje” volt évekig, most egy alávetett nőre vágyik, akinek a testét használhatná kedvére a „játszószobájában”. Számára a romantika, az udvarlás, a közös mozi, a szeretkezés nem létezik.
A lány ellentmondásban van az egész történet során önmagával, nem tudja, mit tegyen. Odaadta a szüzességét a fiatalembernek, belezúgott, mint ahogy az általában az első szerelemnél lenni szokott. Ugyanakkor bizonytalan abban, kiszolgáljon-e valakit, aki a szadizmusát dominánsnak nevezi. A nő folyamatosan, lépésről-lépésre enged, feladja önmagát, szerintem azért, mert az első szerelem hatása, illetve ami szintén fontos a kapcsolatokban: önbizalmat kap tőle.
A férfi meg tudna gyógyulni, hiszen valahol mélyen sejti, hogy nincs rendben az, amit ő akar. „Sosem alszom együtt senkivel” – mondja többször is. A gyógyuláshoz, mint máskor, itt is az első lépés a tudat, felismerni, belátni, hogy beteg vagyok. Egy szeretetteljes, bizalommal, elfogadással átitatott kapcsolatban sokat tudna változni. Egyszer a félálomban lévő lány mellett ülve elmondja neki, hogy drogos anyját négyévesen veszítette el. Már ebből is látszik, amit ő is tud, hogy nagyon nehezen indult az élete, és ez a későbbi éveire is kihatással van. Ő azonban a szadista vágyaiban elégül ki testileg és lelkileg is, ehhez kell neki az alávetett nő, akit egyszer a barátnőjének is nevez.
„Szerelmes lettem beléd… – Nem, Ana, nem szerethetsz!” – a férfi folyton hárítja a lány szerelmét, ragaszkodását, bár néha enged.
Ha meg akarod gyógyítani a párodat, az kockázatos, mert meg akarod változtatni, nem biztos, hogy ő akarja ezt, ha belebuksz, akkor a kapcsolatotok is rámehet. A történetben a lánynak sem sikerül.
Fontos még beszélni arról, hogy meddig mész bele dolgokba. Miket vállalsz el? Ismerd fel a határaidat! Merj nemet mondani egy kapcsolatban, ha neked valami nem jó, fáj, kellemetlen, zavar. De ha folyton nemeket mondasz, az is alááshatja a kapcsolatotokat. Ezért fontos, hogy ismerd meg minél jobban önmagadat, és még az ismerkedés szakaszában jó, ha látjátok egymás vágyait, kívánságait, terveit minden téren. Például lehet-e egy kapcsolatnak jövője, ha valaki éveken át azt várja a másiktól, hogy házasságot kössenek, gyerekeik legyenek, viszont ő nem akarja ezeket. Találkoztam ilyen történettel ügyfelemnél, nem reménytelen a dolog, csak sok idő, néha sok szenvedés, de bekövetkezhet a házasság és a családalapítás.
A másikat a vágyaiért és az érzéseiért hibáztatni felesleges, ha veled ugyanezt tennék, megsértődnél, felháborodnál vagy nem értenéd. Szóval vagy elfogadod, hogy ő egy domináns fél, aki alávetettre vágyik, vagy távozol. Harmadik út maximum az egyeztetés lehet, amit meg is tettek a történetben, de valójában a teljes elfogadás nem lett meg.
A szerződéskötés érdekes szál a sztoriban, megállapodnak, hogy mi történhet meg közöttük, és hogyan jelezheti a nő, ha valami már sok neki. Ez biztonságot ad. A megállapodás talán nem is olyan rossz, jó, ha látjuk, hogy kinek mi fér bele és hogyan, akár az intimitásban, akár máshol, hogy mennyi találkozást szeretnétek eleinte, milyen közös programokat, kommunikáció formáit és gyakoriságát – például van, aki szereti, ha napközben is kap üzeneteket a párjától, másokat ez zavar. Persze nem feltétlenül kell leírni ezeket, sem elvinni jogi irányba, az egyeztetés mégis hasznos lehet. Az írásos forma együttélés és házasságkötés előtt ajánlott, ezt mediációban szoktuk alkalmazni.
Összegzésként: az első szerelem nagyon meghatározó legtöbbünk életében, ezért jó, ha nem azzal zárul, hogy megundorodunk egy időre vagy egész életünkre a kapcsolatoktól, elveszítjük a bizalmunkat, a hitünket a párkapcsolatban – szóval „ne halj bele” az első szerelembe!
Az, hogy mi történhet a testeddel és a lelkeddel, arról csak neked van jogod dönteni, aki ezt nem fogadja el, attól jobb, ha menekülsz. Természetesen dönthetsz úgy is, hogy „alávetett” leszel kisebb vagy nagyobb mértékben, azonban tudd, hogy ennek nemcsak testi, de lelki következményei is lesznek. Mint a történetben: a férfi kezdi kisajátítani a lányt.
A szerelem – akár első, akár sokadik – első hónapjaiban, éveiben odaadnánk magunkat teljesen, mégis jó, ha látjuk, hogy bármi nem történhet meg, csak az, amibe feltételek nélkül bele tudunk egyezni, jogunk van ahhoz, hogy megmondjuk, ha zavar bennünket valami, ha fáj valami, viszont nem mindegy, ezt hogyan mondjuk el. Elmondhatjuk hisztis gyerekként, könyörögve, számonkérően és még sokféle formában, mégis a legjobb, ha egyszerűen közöljük tényként: nekem ez fáj, kellemetlen nekem az, amikor… – mindezt az asszertív kommunikációban tanítom meg az ügyfeleimnek.
Légy boldog a szerelemben szürkékkel és árnyalatokkal – vagy azok nélkül, ahogy mindkettőtöknek jó! ?