Megvan az a reklám, amikor a fiatalember egy halom sajtot kirakva a szalagra arról beszélget a pénztárossal, hogy egy lánnyal randizik, aki sajtfotós? A kasszáslány kedvesen igyekszik korrigálni: „Talán sajtófotós…” A srác azonban tagad, majd ránéz a mobiljára, újra megnézi a profilt, és megdöbbenve veszi észre, hogy ezt elnézte.
Életünk legkülönbözőbb szakaszaiban, az óvodáskortól a kamasz- és ifjúkorunkon át akár idős emberként is fellángolhat bennünk a szerelem lángja. Annyira vágyunk a másik emberre vagy magára a kapcsolatra, hogy a csillagokat lehoznánk az égről, itt éppen az üzlet sajtkészletét felvásárolnánk. Aztán jön a (bocs a szóhasználatért) pofára esés.
Nehéz témát választottam, mert amikor éppen szerelembe esünk vagy valami ahhoz közeli állapotba, akkor elég nehéz tudatosnak lennünk. Nem feltétlenül arra figyelünk a legjobban, hogy a másiknak mi a munkája (sajtot fotóz-e vagy sajtófotós, ugyebár…), mit szeret, mit nem, milyen értékrendje van, vannak-e közös pontok, hogyan lépnénk túl a különbségeken, akar-e házasságot, összeköltözés, gyereke(ke)t, hanem az a hangsúlyos, hogy elcsábítsuk, megszerezzük, boldogok legyünk örökkön-örökké!
Pedig a társkeresés kulcsa lehet, hogy már az ismerkedés fázisában is átlássunk a lila ködön. Tudom, ezt sokan vitatni fogják. Mégis, ha belegondolunk a következőkbe: ha megismerjük előre a másikat kellőképpen, akkor elkerülhetjük azt, hogy olyan emberrel mélyüljünk el egy kapcsolatban, aki bántalmazó, önző, túlságosan önzetlen, nárcisztikus hajlamú, akivel nem tudnánk közös programokat csinálni, akivel nincs igazán beszédtémánk. Persze az is igaz – vitatkozva saját magammal -, hogy attól, mert most éppen még visszafogottabb, zárkózottabb, ilyen vagy olyan, talán megváltozhat, illetve attól még nagyon is szerethető lehet.
Mivel az elején még nem ismerjük a másikat eléggé, ez egyik oka annak, hogy amikor a rózsaszín felhők elszállnak, akkor meglátjuk benne mindazt, ami ellenszenves számunkra. Ha ezt a szakaszt túléli a kapcsolatunk, és el tudjuk fogadni egymást a „gyengeségeivel”, antipatikus tulajdonságaival, szokásaival együtt, akkor hosszú kapcsolat is kialakulhat. Ha túléljük az első konfliktusainkat, ha le tudunk ülni megbeszélni a dolgainkat, ha a szeretet, a szerelem, a kapcsolatunk fontosabb, mint az, hogy „kinek van igaza”, akkor életre szóló összetartozás is várhat ránk.
Bájos tehát sajtfotósnak hinni a jelöltünket, akit a szívünkbe tudnánk zárni, mégis jó, ha nemcsak a saját vágyainkra figyelünk, hanem őrá is, valóban meg akarjuk ismerni őt, tudni, miket szeret, mire vágyik, s megadni ezeket az információkat magunkról is. Elkerülhetjük, hogy egyoldalú legyen az ismerkedésünk.
Ha mindezek ellenére sem jön össze Neked már jó ideje egy szép párkapcsolat, nem jutsz el az első randiig, nincs folytatás, vagy néhány találkozás, hét, hónap után megszakad az ismerkedés, akkor érdemes ezt szakértővel átbeszélned. Már ha igazán vágysz a boldogságra kettesben a pároddal. Ha pedig félsz ettől a lehetőségtől, akkor azért.
Sikeres és szép randevú(ka)t kívánok! 🙂