Egy napra sztár lettél a médiában. Te is azon újszülöttek közé tartozol, akiket az anyukájuk inkubátorba helyezett. Szerencse, hogy tudott róla, és odavitt Téged, majd becsöngetett a kórházba. Így legalább gondos kezek közé kerültél, és remélem, jól vagy, napról-napra jobban fejlődsz.
Anyukád valamiért lemondott Rólad, habár még van néhány hete, hogy meggondolja magát. Talán félt, talán szegény körülmények között él, talán váratlanul jöttél, vagy ki tudja, miért döntött így. Tudom, Neked ez egyszer majd fájdalmas lesz, hogy így indult az életed, s talán sosem ismered meg a szülőanyádat. Még az sem feltétlenül vigasz, hogy legalább nem egy buszmegállóban hagyott fázni, mint ahogy nemrégiben tette egy anyuka a babájával. Valószínűleg nehéz lesz megértened, hogy szeretett Téged, gondoskodni akart Rólad, ezért vitt el a kórházhoz. Talán sírt is, talán most is sír, kétségbeesett. Nem biztos, hogy könnyen hozta meg a döntését.
Az sajnos megnehezíti az életedet, hogy nem lesz ott Veled ezekben a hetekben, hónapokban, de én nagyon remélem, hogy kapsz valakit a hivatalos szervektől, aki igazi anyukád lesz, ölelni fog, gondoskodni Rólad, ápolni, gondozni, etetni, vigyázni Rád, törődni Veled, mindazt megadja, amit a vér szerinti szülőd nem tudott, nem akart vagy nem mert.
Talán nehéz lesz majd megértened sokáig, hogy nem Rólad mondott le, hanem az anyai szerepéről. Te ettől nagyon szerethető kisfiú vagy, és remek emberré válhatsz, ugyanúgy értékes leszel, mint azok, akiket szintén nevelőszülők vagy vér szerinti szülők neveltek fel.
Ismerek embereket, akik éveken át próbálkoztak azzal, hogy legyen saját gyermekük. Vannak, akik sikerrel jártak, másoknak maradt az örökbefogadás, vagy gyermek nélkül élték le az életüket.
Anyukám nagyon örült nekem, meg is adott szinte mindent az életben. Felnevelt volna akkor is, ha nem lettem volna egészséges. Szerencsénkre az lettem, és nagyon hálás vagyok neki míg a világ világ.
A gyerekünkben benne van az életünk, a múltunk, a jelenünk és a jövőnk… Amit kapsz azoktól, akik felnevelnek, az lendítsen Téged előre.
Mit kívánhatnék Neked? Ugyanazt, amit minden babának, akár a szülei ölelésében jön a világra, akár inkubátorba kerül: jó egészséget, sok szépet és jót az életedben, találd meg a boldogságodat. Ha majd haragudni fogsz a szüleidre, az is természetes (bármennyire is furcsa ez még mindig sokak szerint), a lényeg, hogy nagyon jó érzés, ha meg tudsz nekik bocsájtani, hogy nem ők neveltek fel. A nevelőszüleid viszont – remélem – Veled fognak örülni, amikor elkezdesz totyogni, beszélni, örülni, elvégzed az iskoláidat, amikor randira mész, családot alapítasz. Veled lesznek, amikor fáj valami, amikor szomorú vagy, amikor sírnod kell. Szép hosszú életet, estidánielek! Nőj nagyra, Dani – ahogy mondani szokták!