Ritka pillanat következik. Megosztom Veled azt a dolgozatomat, amit a Pünkösdi Teológiai Főiskola családkonzulens szakának hallgatójaként írtam 2022 decemberében. A végén elolvashatod oktatóm nagyon kedves hangvételű visszajelzését is.
Fontos, hogy csak akkor olvasd el, ha már láttad a filmet, illetve ha nem zavar, hogy elég sok részletet megosztok belőle!
Dolgozatomban Az unoka című, 2022-ben bemutatott magyar játékfilm főszereplőjének és a nagyszülői vonalnak a kapcsolatát vizsgálom. „Az unoka egy nyomozós thrillerbe oltott felnövés-történet, a fekete komédia elemeivel árnyalva.” (https://port.hu/adatlap/film/mozi/az-unoka-az-unoka/movie-222292) A film nemcsak azért figyelemreméltó, mert a Mindenki című kisfilmjével Oscar-díjat nyert Deák Kristóf írta és rendezte, hanem azért is, mert több szálon láthatjuk, hogyan alakult unokák és nagyszülők kapcsolata egymással az évtizedek alatt, miközben a gyerekek felnőttek, az idősek még öregebbek lettek, továbbá a saját nagyapjával kapcsolatos élménye ihlette:
„Nina Kov (a rendező felesége): Épp jöttünk haza az Oscar-díjátadóról 2017-ben, amikor leszálltunk Londonban, jött a hír, hogy elhunyt Kristóf nagyapja. Életünk legnagyobb sikerének nem tudtunk örülni.
Deák Kristóf: Az, hogy a nagypapámat átverték a szélhámosok, nagyon megviselte. A kilencvenedik születésnapján még táncolt és énekelt, erre három hónappal később jött a csalás, néhány hónappal később elment. Nem értem időben haza, hogy utoljára lássam. Sokat bánkódtam emiatt. Bár ő mindig elhessegette, biztos vagyok abban, hogy az átverés után eltört benne valami. Elvesztette a kontrollt a világ felett, elvették tőle a személyes sorsának az irányítását.” (https://nepszava.hu/3142314_az-oscar-dijas-deak-kristof-sajat-nagyapjabol-meritett-inspiraciot-az-unoka-cimu-thrillerehez-mely-szavai-szerint-bosszufantazia)
Elkerülhetetlen, hogy ismertessem a film fontos történéseit, ezért elnézést kérek előre az olvasótól, ha még nem nézte meg, viszont bátorítom az alkotás megnézésére így is, mert nem minden „csavart” lepleztem le.A történetben a nagyapának van egy fia, egy menye, akiknek nem igazán jut szerep, és egy unokája, Rudi, aki vele él, és papusnak szólítja.
Egy késői estén a nagyapát felhívja a rendőrség, hogy unokája balesetet okozott, épp ellátják a mentők, viszont azért, hogy ne kerüljön bajba, fizessen az áldozatoknak. A nagyapa kétségbeesetten összeszedi az otthon őrzött pénzét, és még az óráját is átadja a hozzá kiérkező álrendőrnőnek. A csalók kommunikációjában eltérő információ szerepel, ezért próbálja visszahívni a mobilszámot, de nem érhető el. Közben unokája hazaérkezik, és rájön, hogy átverték. Elmennek a rendőrségre, ahol csak a jegyzőkönyvet veszik fel, de érdemi segítséget nem ígérnek.
Rudi önbizalomhiányos fiatalember, a munkahelyén a kolléganője meg is jegyzi neki: „Füredi szívat, mi? Ne hagyd magad!” A kolléganője leszólja a nyugdíjasokat, mert beszélgetni akarnak vele a telefonos munkája közben, bár megérti őket, mert nincs társaságuk – Rudi szomorúan hallgatja. A kolléganő szerint: „le kell tenni a telefont, ha nem vásárolnak! nem állhatok le mindenkivel cseverészni!” – Mire Rudi megjegyzi: „Kedves, hogy velem leálltál.”
A nagyapa rosszul lett, kórházba került, így fogadja az ágyban fekve: „Hamar ideértél, Pöcök! – De rég hívtál így!” – Érdekes momentum, amit más idős embereknél is megfigyeltem már, hogy előkerülnek régen használt kifejezések.
A nagyapa egyik visszatérő mondata az egészségére most is elhangzik: „Nincs nagy baj, csak sok kicsi.” – Ahogy Krasznay Mónika – Hézser Gábor óráján tanultuk, úgy gondolom, ez is egyfajta „dogma”, amit a nagyapa vagy maga alkotott meg, vagy ő maga is eltanulta az elődeitől, ugyanakkor átadja az unokájának, mint életszemléletet.
Közben Rudi észreveszi: „Mi van papus, hol az órád?” – Szomorúan vallja be, hogy odaadta lelkesen a csalóknak, még az is jobb lett volna, ha kirabolják. Rudi: „A típusára emlékszel?” – „Ne törődj vele, úgysem lesz meg! Emlékszem, persze, hogy emlékszem. Kicsi korodban hányszor tettem a karodra! Neked is tudnod kéne!” – Ismét egy visszaemlékezés arra, hogy milyen élmények voltak nagyszülő és unoka között évtizedekkel korábban.
A bátortalan unoka nyomozásba kezd: a házfelügyelőtől először pénzzel próbál sikertelenül, majd erőszakkal visszanyomott ajtón keresztül bejutva, zsarolással hozzáférni a házban készült felvételekhez. A rendőrségre beviszi a csaló nő fotóját, de csak tanácsot kap: „ne nyomozzon!” Rudi azonban folytatja, ócskásoknál próbálja az órát megtalálni, helyenként még meg is fenyegetik. – Rudiban tehát annyira erős a vágy, hogy visszaszerezze nagyapja kincsét, hogy saját bőréből is kibújik, vállalja a kockázatokat, agresszíven is fellép, új szerepet tanul meg.
Közben talál egy csoportot az egyik kultúrházban, ahol unokázó csalások áldozatai beszélgetnek, személyes érzéseket osztanak meg egymással:
- gyomorgörcse van, amikor megszólal a telefon,
- „Kezdek hülyülni, mindenkiben csak a rosszat látom, előtte szerettem az embereket!”,
- a csoportvezető szerint nem szabad magukat hibáztatni, ezek profi bűnözők, bárkit be tudnak csapni,
- egy nő: „Mégsem bárkit csapnak be, hanem minket, öregeket!”
Az agresszív öregúr: „Egy fiatalnak mi köze van a mi dolgainkhoz?” – mutat Rudira, aki szabadkozik: a nagyapja kórházba került, annyira megviselte a dolog, ő volt a csali, és nagyapja még az óráját is odaadta, ami családi ereklye, szeretné visszaszerezni, eljött, hátha hall valamit, ami segít, tehetetlennek érzi magát, hogy nem tudott segíteni idős rokonán. – A családi ereklye sok családban fontos tárgy. Férfiaknál sok társadalomban, így nálunk is általában a nagyapa, apa órája, hiszen értéket képvisel – anyagi és szellemi értelemben egyaránt.
Elblinger Csaba doktori értekezésében azt írja, hogy a tárgyi kultúra jelentősége a családi identitásérzetet szabályozza, és így fontos szerepe van az élettelen tárgyak körének is. Szimbólumok és az emlékezet együttes működésével bizonyos családi tárgyak (fotók, megörökölt tárgyak) a családtagokban olyan állapotot váltanak ki, mint amit többnyire emberek váltanak egymásból. Ezek a tárgyak jelentős hatással bírnak a családtagok önérzékelésére és a család, mint csoport érzékelésére. Egy családi „ereklye” felvesz vitalitás-tulajdonságokat, és ilyen érzetet válthat ki. (Elblinger Csaba: A családi rituálék szerepe a családi identitás-konstrukcióban Doktori (Ph.D.) értekezés. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológia Doktori Iskola, 2013., 55. o.)
Visszatérve a filmre, a csoport utáni iszogatás közben többen elmondják, hogyan kínoznák meg a csalót, és Ruditól is ezt várják, aki szintén elmondja a maga javaslatát, amit mindannyian nagyon élveznek. Rudi tehát megfelel a csoportnyomásnak. Az agresszív öregúrnak pedig elmondja, hogy a nagyapja is örökölte az órát.
Nagyapja a kórházban nem akar enni, de Rudi cselesen ráveszi, hogy mégis egyen – úgy bánik vele ekkor, mint egy gyerekkel – vagyis az egykori nagyszülő-unoka szerep felcserélődik.
Rudi: „Hogy aludtál? – Nem emlékszem, ez a szép a demenciában. – Papus, becsajoztál, ki az a demencia?” – humorizálnak egymással.
Rudi szerint nagyapjának is jót tenne, ha elmenne a károsultaknak szóló csoportba, de az öregember elutasító: „Már el is felejtettem az egészet, megvan a magam dóga, neked is! – Megvan a csaj arca a biztonsági kamera felvételén. – Ne foglalkozzál vele, ami történt, megtörtént! Legközelebb nem leszek ilyen ostoba. – Nem voltál ostoba, csak aggódtál, ők pedig ezt kihasználták.” – Rudi még nem is sejti, hogy az óra, ami eddig olyan fontos volt mindkettejük számára, egy titkot hordoz.
A nagyapja rádiója nem szól, nincs benne az elem, a betegtársát vádolja meg, hogy kilopta. Rudi megigazítja az ágyat, és ott a két elem. – Mintha megfordultak volna a szerepek ezen a ponton is.
Rudi beszél az orvossal, aki elmondja neki, hogy Feri bácsi nem mehet haza még sokáig, mert nagyon rossz állapotban van. Majd megborotválja a nagyapját a kórházi ágyán. Nagyapa: „Bárcsak magaddal törődnél úgy, mint másokkal! Nem lehet így élni! Mi lesz veled, ha én nem leszek? Úgy szeretnék elmenni, hogy tudom, hogy nincsen semmi baj… poénkodunk, igyekszik az ember, hogy senkinek se okozzon szomorúságot.” – Szintén olyan mondatok, amiket sok idős embertől hallhatunk: gondolnak a halálra, de félnek, hogy nem lesz utánuk „rend”.
Izgalmas nyomozás során Rudi követi a csalók vezetőjét, aki meglátogatja a nagymamáját, aki kimossa a ruháit, főz rá, munkát keres és pénzt ad neki. A csalóvezér a nagymamájának: „Mindenki a pénzedet akarja, nem tudod, hogy milyen emberek vannak, nagyon óvatosnak kell lenni, pláne az öregeknek… vannak csalók, akik felhívnak, hogy engem valami baleset ért, pénz kell nekik azonnal… ha ilyen történik, tedd le a telefont, és engem hívj azonnal!” – Számomra a film egyik meghatározó momentuma ez volt. A saját nagyszülőjének is hazudik a valóságról, önmagáról, bár mindezt azért teszi, mert félti őt.
Rudi követi a csalóvezért, Domát, aki alaposan összeveri – az unoka tehát már a kirívóan agresszív helyzeteket is vállalja.
Rudi ezután Doma nagymamájának segítve a bizalmába férkőzik, és a lakásán megtalálja a nagyapja óráját, magával viszi, sírva elfut. Könnyes szemmel, boldogan adja át a nagyapjának a kórházban az ereklyét. Nagyapa: „Ez az én órám?! – Látod, azt hitted, hogy örökre elveszett! És tessék, mindent meg lehet oldani! – Hogyan? Remélem, nem fizettél nagy árat érte! – Nem volt kis küzdelem, de ahhoz képest, amit a dédpapa kellett, hogy kiálljon anno… – Nekem ez nem kell. – Papus, ne már!” – Az oda-vissza labdák véget érnek, és a nagyapa elmondja az igazságot, vagyis felfedi a titkot, amit évtizedeken át őrzött magában: „Az a sztori, amit ismersz, az nem egészen úgy volt… ezt az órát nem az apám kapta jutalmul az első világháborúban egy hőstettért, ezt én kaptam, egy világháborúval később… egy barátommal… még csak 18 éves sem voltam… az ostrom alatt befészkeltük magunkat egy házba, hetekig éheztünk, fáztunk, aztán jött egy ruszki csapat, és beköltöztek a lakásba… nem nagyon értettük egymást, de nem bántottak… aztán egyszercsak leküldtek az utcára, halottakat kellett eltakarítani… rengeteget… hordágyra tettük őket, és vittük a tömegsírhoz… s akkor én ott megpillantottam egy halott ember csuklóján egy órát… egy ukrán katona látta, hogy mit csinálok, de ő csak elmosolyodott, és intett, hogy tegyem el… és én levettem a csuklójáról…”
Rudi könnyes szemmel: „Akkor a dédapa nem is mentett meg senkit. – Ez az az óra… – Nem értem, akkor minek hordtad!”
A nagyapa folytatja „bűnének vallomását”: „Évekig minden nap felcsatoltam a csuklómra. és úgy utaztam a villamoson (felnyújtja a kezét), hátha valaki felismeri, és akkor megfizetek a cselekedetemért… aztán már csak megszokásból hordtam, hogy mindig emlékeztessen, hogy milyen könnyű nagyot hibázni… és amikor a nő elvitte az órát, akkor úgy éreztem, hogy utolért a végzet, és már csak azért fohászkodtam, hogy neked ne legyen bajod.” Rudi: „És ezt miért nem lehetett elmondani? Miért kellett egy komplett mesét kitalálni helyette? – Mert szégyelltem, évekig, mindig büszke voltam arra, hogy te felnézel rám… – Most is felnézek rád. Mindig. Csak én ezt visszaszereztem. de mindegy, azt hittem, hogy örülni fogsz. – Örülök, neked örülök.” Majd megfogják egymás kezét – így mutatják ki szerintem azt, hegy őszintén szeretik egymást, bármi is az igazság. A nagyszülő tehát évtizedeken át titkolta a tettét és a szégyenét azért, hogy unokája felnézzen rá. Attól tartott, meginog a tekintélye, ha bevallja az igazságot korábban.
Nagyapa: „Voltak azért vidámabb sztorik is… (köhögni kezd) legközelebb majd elmesélem…” Rudi – valószínűleg csalódottságában, dühében – vezetés közben sírva az autója kormányát püföli. A vidám sztorikra már nem került sor. A családot látjuk a nagyapa temetésén, ahonnan mindenki szép lassan hazamegy, csak Rudi marad ott egyedül, és az órát nézi.
Rudi találkozik az agresszív, átvert öregúrral a csoportból, aki szeretné, hogy börtönbe juttassák a vezért. Rudi azonban nem akar semmit sem. Öregúr: „Felnőtt ember végigcsinálja azt, amibe belekezdett! Nagyapád mit szólna hozzá, ha azt látná, hogy félbehagysz valami fontosat?” – gyakorol érzelmi zsarolást. Rudi így rááll, és a nyugdíjascsoporttal bosszút állnak.
Amikor fegyvert fogva Domára, kérdésére megmondja neki, ki ő: „Én az vagyok, akinek miattad halt meg a nagyapja. – A nagyapád öreg volt és beteg. – De te rúgtad bele a sírba!” Doma nagymamája titokban látja ezt a jelenetet, majd előjön, és sírva mondja el Domának, hogy mennyire nem akarta elhinni, mi minden történt, „Azt gondoltam, biztos csak az a nő vitte bele!” Doma próbál érzelmi zsarolást alkalmazni: „Család vagyunk, összetartunk! Megoldjuk, visszaszerezzük a pénzt, és eltűnünk! – Nem megyek veled sehova!” – Doma bekeményít: „Tele van a lakásod a cuccaiddal, ki fogja elhinni, hogy nem tudtál róla?!”
Az agresszív öregúr is bekapcsolódik: „A nagyapádért add ide a fegyvert! – Rudi: A nagyapám sose akarná ezt!” – Sorozatban látjuk tehát azt, hogy a rokoni szálakat hogyan használják fel a szereplők egymás közti viszonyaikban céljaik elérésére. Ugyanakkor érdekes párhuzam számomra: ahogy Rudi nagyapja hazudott unokájának az órával kapcsolatban, úgy a csaló Doma a nagymamájának hazudott önmagáról. Minden családban láthatóka a rendszerek sajátosságai. Itt most az interakciós mintázatokat emelem ki a film szempontjából, vagyis ezekben az érzelmi zsarolásokban és hazugságokban látjuk, hogyan érintkeznek egymással a családtagok. Ugyanakkor a család szabályozza saját működését, változások esetén egyensúlyra törekszik: Rudi vissza akarja szerezni az órát, Doma nagymamája hívja ki a rendőrséget a saját unokájára – vagyis aktívan reagál a megváltozott körülményekre. (Kas Bence – Billédi Katalin – Cs. Ferenczi Szilvia – Csákvári Judit – Tánczos Éva: Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban. Hallgatói Tananyag. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Bp., 2015., 11. o.)
Igazán szép a film vége: Rudi és a kolléganője, valamint a nyugdíjascsoport alapítványt hoztak létre, és felhívják az idősek figyelmét telefonon a csalásokra. Egyfajta átvitt értelmű gyógyítás ez talán.
A filmben szereplő családtípust a generációk rétegződésének módja határozza meg, ez egy nemzedékeket átugró család, bár nem a nagyszülők gondozzák az unokákat, hanem már fordítva, mert Rudit felnőttként látjuk a filmben, a nagyapja pedig már leromlott egészségi állapotban, főleg a kórházban fekszik.
A családi szerepekből a filmben a nagyszülői szerepek közül többet is látunk. A férfiaknál általában instrumentális szerepet, technikai, racionális szinten, megvalósítanak, ítélkeznek, döntenek. A nők expresszív szerepet töltenek be, érzelmi biztonságot adnak, támogatnak, összhangot teremtenek, feszültséget oldanak, ugyanakkor a csaló nagymamája is eljut az ítélkezés és a döntés állapotába a film végén. (Arany Zoltán – Mihálka Mária: Családmegismerési technikák. Oktatási segédanyag. SzTE ETSzK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék. Szeged, 2019., 5. o.)
A család rendszerként hierarchikusan tagozódik. A jól működő rendszerben a hierarchikus viszonyok tiszták, átláthatók, egyértelműek a rendszertagok közötti különbségek. A szülő és a gyermek között a hierarchiában különbségek vannak. (Arany Z. – Mihálka M.: i. m., 16. o.) Ugyanígy a nagyszülők és az unokák között is, bár a felnőtt unokák és a nagyszülők között ez oda-vissza forog a filmben és a való életben is gyakran.
A család rendszerként alrendszerekre tagozódik. (Arany Z. – Mihálka M.: i. m., 17. o.) Ebben a filmben a nagyszülői alrendszert nem látjuk igazán, mert a nagymamáról nem derül ki semmi, és a nagyapa az unokájával él.
A családi életciklusokban Barnes szerint a kisgyermekes házaspárnál átmeneti feladat a kéttagú család három vagy többtagúvá átalakulása. A családi rendszerben szükséges változások közül az egyik, hogy a nagyszülői szerepeket elfogadják az érintett idősebb rokonok. (Barnes, G. G. (1984): Család, terápia és gondozás Animula Kiadó, Bp., 26.o.) A filmbeli családi szálakban ez megjelent különböző mértékben, csak azt volt nehéz elfogadni Rudi nagyapjának, hogy amikor unokája helyette küzd az óra visszaszerzéséért, illetve ápolja a kórházban, akkor már egyfajta gyerekszerepbe kényszerül.
A filmben a szereplők között zajló interakciókban megfigyelhetjük:
- az egyéni szintet, vagyis a családtagok jellemzőit (Rudi a segítőkész, gondoskodó, ugyanakkor agresszívvá is tud válni, Feri bácsi az aggódó, de a gondoskodást elutasító, Doma az agresszív, hazugságokban élő, Doma nagymamája a naivitásában élő, gondoskodó),
- ugyanakkor az intergenerációs hatásokat is: kapcsolati háló a nagyszülők és az unokák között. (Kas Bence – Billédi Katalin – Cs. Ferenczi Szilvia – Csákvári Judit – Tánczos Éva: Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban. Hallgatói Tananyag. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Bp., 2015., 11. o.)
A kapcsolati támogatás szép formái jelennek meg előttünk: az unokájára főző-mosó, neki munkát kereső, pénzt adó nagymama, a csalástól féltő unoka, vagy a kórházban is gondoskodó unoka. Habár az időseket jobban veszélyezteti az elszigetelődés, itt az unokákkal való kapcsolat, valamint a csaláson átesettek támogató csoportja sok erőt adhat a szereplőknek. (Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban, 48. o.)
Ez a családi támogatás azért fontos, mert a nagyszülők krízishelyzetbe kerültek. Itt már nem a normatív krízisről van szó, amikor nagyszülővé váltak, hanem egy hirtelen jött helyzetről, amikor megijedtek attól, hogy elvesztették leszármazottjukat, vagy legalábbis ennek a veszélye fennállhat.
A nagyszülői feladatok közé tartozik a közös, élményekkel teli kapcsolatépítés is, amikor tudást, információkat adnak át a családi legendáriumról és a régmúlt időkről unokáiknak. (A kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata. Fejlődéselméletek és empirikus eredmények. I. kötet. (több szerk.) Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézet. Bp., 2020., 160. o.)
Az élet vége felé közeledve pedig a család feladata az idősek életbölcsességének és tapasztalatának elismerése, támogatni őket önrendelkezésükben. (A kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata. Fejlődéselméletek és empirikus eredmények. I. kötet., 343. o.)
Ez a film új megközelítésbe helyezi a két, időbeli szempontból távolabbi, mégis egymáshoz közel álló generáció egymáshoz való viszonyát – ez adja számomra egyedi zamatát.
Felhasznált irodalom:
- A kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata. Fejlődéselméletek és empirikus eredmények. I. kötet. (több szerk.) Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar Mentálhigiéné Intézet. Bp., 2020.
- Arany Zoltán – Mihálka Mária: Családmegismerési technikák. Oktatási segédanyag. SzTE ETSzK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék. Szeged, 2019.
- Barnes, G. G. (1984): Család, terápia és gondozás Animula Kiadó, Budapest
- Elblinger Csaba: A családi rituálék szerepe a családi identitás-konstrukcióban Doktori (Ph.D.) értekezés. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pszichológia Doktori Iskola, 2013.
- Kas Bence – Billédi Katalin – Cs. Ferenczi Szilvia – Csákvári Judit – Tánczos Éva: Családi védőfaktorok alkalmazása a gyakorlatban. Hallgatói Tananyag. Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet. Bp., 2015.
A tanárnő a dolgozatommal kapcsolatban az alábbi visszajelzést adta:
„Kedves Tibor! Egészen különös hangulatú az írásod! Nagyon tetszik! Gratulálok az igényességedhez!”